A japán teaszertartás taglalása olyan heves vitákat válthat ki, mint az angolok esetében az, hogy a teát vagy a tejet töltik-e előbb a csészéjükbe, magyar körökben pedig esetleg hasonlóan kényes téma lehet a császármorzsa, a lecsó vagy a pacal helyes elkészítése.

 

Érdekes, hogy a japánok szerint az egyforma, szimmetrikus csésze unalmas, felesleges ismétlődés. Ezért szeretik a szabálytalan alakú csészéket, amelyek sokszor már több száz éve családjaik birtokában vannak. Valószínűleg ezért van külön helye a teaszertartás elején a teáscsészék megcsodálásának.

 

A japán hölgy egy a hagyomány szerint előírt kendővel eltörölte teaszertartás eszközeit. Mozdulatai egyaránt tükröztek szimbolikus és valós tartalmat. Ezután forró vízzel kiöblítette a csészét (chawan), ami egyrészt a csésze fertőtlenítésére és tisztítására, másrészt pedig felmelegítésére szolgált. Ezt a vizet kiöntötte. Megtisztította egy újabb adag forró vízben a bambuszseprűt is, ezt a vizet is kiöntötte. Majd a kis bambusz szedőkanállal (chasaku) smaragdzöld matchát szedett a csészébe. Ezt a port felöntötte forró vízzel (60-70˚C) és a bambuszseperűvel gyakorlott mozdulatokkal felverte, habosította. Majd a vendégeknek adta csészét, a mintával a vendégek felé fordítva. Előzőleg kis édességeket kínáltak a vendégeknek, hogy ellensúlyozza a tea kesernyés ízét, ami gyakorlatlan teázók számára meglepően intenzív lehet. A kis édességeket a tea fogyasztása előtt, közben és után is lehet fogyasztani, de ha jól értelmeztem, inkább előtte ajánlják.

Jó teázást!
MsTea